A Szibériai Tigris
Szomorú tény, bogy a szibériai tigrist, a legnagyobb macskafélét, az egyik legelegánsabb és
talán leg félelmetesebb emlőst a kipusztulás fenyegeti.
A rokonainál világosabb szinezetű szibériai tigris bundáján a jól ismert narancs-,
borostyánsárga es finom feketw csíkok váltakoznak, a hasi és a mellkasi részen pedig jókora
fehér foltok vannak. Az állat téIire hosszú, diús szőrzetet növeszt, hogy könnyebben
vészelje át a zord időjáirást. A hímek vastag nyakát jellegzetes sörény övezi.
Élőhely:
Oroszország távol-keleti részén, az Usszuri és Amur folyó vidékének erdőségeiben, a Kínai-Koreai
határ közelében van a sziberiai tigris egyetlen máig megmaradt természetes élőhelye.
Ezen a vidéken az alacsonyabb dombokat is évente négy-öt hónapon át hó borítja, a hőmérséklet
télen rendszerint -20 C alatt van, sőt olykor akár -40 C-ra is süllyed.
A szibériai tigris a hideg évszakra vastag -körülbelül 5 centiméteres – hőszigetelő hájréteget
növeszt a hasán és az oldalán, ez egyszersmind energiatárolásra is szolgál.
Táplálkozás:
A kifejlett korában többnyire magányos állat vadászterületén járőrözve patás emlősöket keres,
peldául Dybowski-szarvast, hossztúfarkú gorált, pézsmaszarvast, de elkapja az örvös medvét is.
Kedvenc tápláléka kétségkivül a vaddisznó, pedig annak egyedei 350 kilogrammot is nyomhatnak,
agyarrá nőtt fogaikkal pedig mély sebeket ejthetnek.
A szibériai tigris ezért óvatosan cserkészi be áldozatát, az aljnövényzetben a lehető
legközelebb kúszik hozzá, majd a hátára ugrik, és a nyakába már. Olykor erőteljes szemfogaival
elroppantja a prédaállat gerincét, feltépi a nyaki vénát, de rendszerint úgy végez vele, hogy
addig szorítja állkapcsaival a légcsövét, amíg az áldozat meg nem fullad.
Ezután általában bozótos rejtekhelyére hurcolja, ahol háborítatlanul, kényelmesen falhatja fel.
Az Usszuri vidékén a nagyarányú fakitermelés miatt sok helytütt eltűnnek a tölgyek és a
sziberiai cédrusok. A vaddisznó valaha makkal vagy tobozzal taplálkozott, ám minthogy minnél
kevesebb ennivalót talál magának, állománya egyre
fogyatkozik. Így a tigris kénytelen másfajta állat után nézni. Időnként gazdaságok körül
olalkodik, s lábasjószágot vagy kutyákat ragad el.
Meg Vlagyivosztok külvárosaiban is megfigyelték.
Bár a szibériai tigris hatalmasra nő, módfelett rejtözködő természetű. Egy négyéves hím egy
buszmegallótól alig 100 méterre, egy facsoportban ütött tanyát. A helybelieknek azonban
mindaddig sejtelmük sem volt a jelenléteről, amíg jó néhány kutyának nyoma nem veszett.
A szibériai tigris többnyire elkerüli az embert, inkább csak olyankor támad rá, ha úgy érzi,
kicsinyeit meg keIl védenie. Egy traktoros 1976-ban egy nősténytigrisnek meg két kölykének a
vackaitól 1-2 méterre állította le a járművét. Az anyaállat ráugrott és megölte.
Szaporodás:
Az apák egyáltalán nem vesznek részt utódaik felnevelésében. Lényegében magányos állatok,
hébe-hóba láthatók csupán nőstény társaságában, csakis olyankor, amikor az éppen párzásra
fogékony. Az anya 3,5 hónappal később, rendszerint az erdő mélyén, jól elrejtett vackában
2-4 kislyöknek ad életet. A kicsiket kezdetben csak szoptatja, de amint képesek szilárd
táplálekot magukhoz venni, azt is hord nekik.
A nőstény inkább társas lény, mint a hím, 2-3 évig maga mellett tartja a kölyköket.
Amíg a kicsik eléggé meg nem érnek arra, hogy önállóan vadásszanak, családi csoportként
járöröznek anyjukkal a mintegy 15-20 négyzetkilometeres vadászterületen, majd szétszélednek,
hogy saját birtokot szerezzenek.